Az Eurovíziós Dalfesztivál lényege, szabályok

(tacom) 2005.09.30.

Az Eurovíziós Dalfesztivál (Eurovision Song Contest, ESC) egy nemzetközi könnyűzenei megmérettetés, amely minden évben tavasszal kerül megrendezésre. Ötlete 1955-ben született meg, az olasz san remo-i dalfesztivál mintájára. Az első versenyre 1956-ban a svájci Luganoban került sor: hét ország jelentkezett két-két dallal, amelyek maximum három és fél percesek lehettek. A hét ország két-két zsűritagot is küldött, akik 1-10 ponttal értékelték az elhangzott dalokat. Az első győztes a svájci Lys Assia lett „Refrain” című dalával.

Aztán az évek során a résztvevők száma egyre növekedett (2005-ben 39 volt), és a szabályok is módosultak. Ma nagyjából, tömören a következők érvényesek:

  • Minden olyan ország nevezhet, amelynek televíziós csatornája tagja a European Broadcasting Union (EBU) nevű szervezetnek. A szervezet tagsága túlnyúlhat Európa földrajzi határain, így részt vehet például Izrael, Törökország is. Volt olyan év, amikor Marokkó is benevezett.

  • Azt, hogy az adott ország kit küld a versenyre, a tv-csatorna dönti el. Például Svédországban nagyon népszerű az ESC nemzeti döntője, a Melodifestivalen. Minden évben rengetegen (több ezren) jelentkeznek, és több középdöntő előzi meg a végső döntést. Ugyanakkor van, ahol belső zsűri dönt, és van, ahol a két módszert kombinálják.

  • Országonként csak egy dallal lehet nevezni.

  • Az adott ország előadójának nem kötelező az adott ország állampolgárának is lenni.

  • Maximum hat személy lehet a színpadon.

  • Az előadóknak az adott év december 31-ig be kell tölteniük a 16. életévüket.

  • A dalnak újnak kell lennie. A versenyt megelőzően maximum kb. fél évvel jelenhet meg a piacon.

  • A dal szövege bármely nyelven íródhat, akár fantázianyelven is.

  • A dal hossza maximum 3 perc lehet.

  • (Ma már csak) az énekhangnak élőnek kell lennie.

  • Valamennyi dal elhangzását követően az országokban telefonos szavazások eredményeit összesítik, vagy ahol ez eredménytelen, ott zsűri osztja ki a pontokat 1-től 8-ig illetve 10, és a legjobbnak 12 pontot adva.

  • Adott ország önmagára nem szavazhat/ önmagának nem adhat pontot.

  • Értelemszerűen az az ország győz, amelyik a legtöbb pontot kapja. Holtverseny esetén az, aki több országtól kapott 12 pontot stb.

  • A győztes ország rendezi a következő évi versenyt.

  • Tekintettel a résztvevő országok nagy számára, és a döntő kb.3 órányira korlátozott műsoridejére, 2004. óta a döntő előtt két nappal tartanak egy nemzetközi középdöntőt is. Innen tízen jutnak be a döntő mezőnyébe, amely a „nagy négyesből” (Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, Spanyolország – ők járulnak anyagilag a legnagyobb mértékben hozzá a versenyhez) és az előző évi döntő 10 legjobbjából áll még.

Mindezek figyelembe vételével a verseny minden évben gyakorlatilag egy óriási nemzetközi bulivá szokott a helyszínen alakulni, amit nemcsak a résztvevő országokban, de például Kanadában vagy Ausztráliában is közvetítenek. A skandináv országokban szinte kultusza van az ESC-nek, máshol (például Magyarországon) viszont jóval kisebb érdeklődés vagy éppen közöny övezi. 2003. óta minden évben ősszel megrendezik az ESC Juniort is, melyen szintén egyre több ország gyermekkorú előadói vesznek részt.