|
Eurovíziós
konzílium a Mokkában
|
Sok pletyka terjeng a bulvársajtóban, nagyrészt a versenyt körülölelő állítólagos csalás a téma. A TV2 Mokka című műsorában nagyrészt tisztázódtak a vádak, viszont a fő érintettek közül nem vett mindenki részt a beszélgetésben. Csézy győzelme teljesen szabályos, ő fogja képviselni Magyarországot a belgrádi Eurovízión. A döntő egyik problémája a hangosítás, a rosszul működő mikrofonok voltak. A Fiesta énekesének és a zsűri egyik tagjának nem működött jól a mikrofonja. Knapik Tamás (Fiesta): Mi például felmentünk a színpadra, a zsűri nem hallotta a Tibinek a dalát egészen a refrénig. Én azt gondolom, hogy ilyenkor újra kellett volna a zsűrinek értékelnie ezt a dalt. Én a producert megkértem hogy szeretnénk újra játszani a dalt, és gyakorlatilag válasz után úgy éreztem magam, mint a "Kopasz kutya" egyik szereplője a 80-as években, amikor egész máshogy mentek a dolgok. A hangosítás egészen katasztrofális volt. Engem itt (a TV2 műsorában - a szerk.) már úgy fogadtak, hogy azt mondtam, hogy Csézynek mit mondott a menedzsere. Nekem ehhez semmi közöm nem volt. Nagyon szoros volt a vége a versenynek és az nincs itt, aki ezt a dolgot először el kezdte képviselni (hogy bunda történt - a szerk.). Nem az én tisztem hogy megnevezzem ezt az embert.
Rakonczai Viktor (A győztes dal szerzője): A legnagyobb kérdés, hogy mindenki azon volt felháborodva, hogy Csézy hogyan nyerhette meg közönségszavazattal ezt a versenyt? Sokan elfeledkeznek arról a apróságról, hogy lehetséges, hogy Csézy egy fél éve bontogatja a szárnyait, de azzal senki sem számolt, hogy ő évek óta Heves és Borsod megyében nagyon-nagyon népszerű. Ez a két megye pontosan tudta, hogy pénteken este "tévé elé való ülés van", és szavazás. Ettől kezdve azt gondolom, hogy nincs miről beszélni. A két megye annyi szavazatot adott adott le, hogy meg tudta nyerni a versenyt. És hadd jegyezzem meg hogy nem arról van itt szó, hogy egy szakmailag és a zsűri által megkérdőjelezett dalt a közönség bevitt a hátán, hanem a szakmai része is megalapozott volt a dalnak.
Nem beszélve arról, hogy emellett jöhettek onnan is szavazatok - az elmúlt jópár évben számos olyan előadóval dolgoztam, akiknek tudtam dalokat írni, amit az egész ország szeretett, és ezért lehetséges - hogy szerzőként szavaztak ránk, nem csak úgy, mint előadó. Nagyon szomorú, hogy arra tényleg senki nem gondol, hogy mi van akkor, ha tényleg így történt a szavazás.
Tornóczky Anita (riporter): Ez egy jó magyar szokás.
Rakonczai Viktor: Ugye, Szekeres Adrienről van szó, akit az előbb nem akartál (Knapik Tibor - a szerk.) kimondani. Én nem gondolom, hogy méltó ez a viselkedés egy ilyen múlttal rendelkező előadóművésznek. És azt gondolom, hogy még a saját rajongói közül is biztosan elfordulnak tőle egy páran...
Tornóczky Anita: De nyilván Adrien azt kérdőjelezi meg, hogy évek óta ott van ahol van, lassan 10 éve ismeri őt mindenki, és ehhez képest Csézyt ismerik fél éve, és hogy van "paliban" egymással ez a két közönségszavazat... Csézy, te hogy állsz ehhez? Mindenki rólad beszél. Csézy (a győztes): Én nem akarok magyarázkodni, szeretném megköszönni azt a rengeteg szavazatot, amit kaptam, és nem csak Borsod megye, Miskolc, Mezőkövesd, Szeged - ami megadta az egész gerincét, hanem az egész országból szavaztak. Azt tudni kell, hogy a dalom, amit a Viktor írt, az Általad vagyok, az 6 hétig volt a vidéki rádiókban listavezető. A budapesti rádiók nem játszották, de a vidékiek nagyon szerették. Eladták az összes lemezt, amit legyártottak. Tegnap mondtam a Danubiusban, hogy Szekeres Adrien azt mondta, hogy Friderika amikor megnyerte a Eurovíziós dalversenyt, rengeteg ismert ember volt, és mégis ő vittel el teljesen ismeretlenként. Én tényleg nem magyarázkodom mert nagyon örülök, és tartozom annyival annak a rengeteg embernek, aki rám szavazott, hogy megmutassam, hogy... Rakonczai Viktor: És 11 évvel ezelőtt a V.I.P. együttes is - amikor megnyertük az itthoni válogatót - az ismeretlenből jöttünk elő, hiszen ez egy dalverseny. Miért ne énekelhetne egy szimpatikus dalt egy ismeretlen előadó? Ráadásul Belgrádban mindenki ismeretlenül és újoncként kezd. Pflum Orsolya (a döntő egyik résztvevője): Azt tudom erről mondani, hogy minden versenynek vannak nyertesei és vesztesei. Hogy a verseny bunda volt vagy nem volt bunda, ezt nem az én tisztem megállapítani és véleményt alkotni. Én úgy érzem, hogy ebben a versenyben én személy szerint nyertem és nem veszítettem. Tiszteletben tartom a zsűri és a közönség véleményét abszolut mértékben. Remélem, az első helyezett méltón fogja képviselni Magyarországot Belgrádban. Benkő László (zsűritag): Ez nemcsak a zsűrire nem vet jó fényt fényt, hanem ami egyáltalán itt folyik, ez nem csak erre a szakmára, erre az eseményre vonatkozik, hanem általában ezt a frusztrált helyzetet minősíti, amiben benne élünk. Nyugodtan és magabiztosan mondom, hogy ez a zsűri megtette a dolgát. Nagyon szigorú előírásai vannak egy ilyen fesztiválnak. Az a 15 dal ami elhangzik, azt abban a pillanatban kell értékelni, noha előtte már azért átnéztük. Nem egyeztettünk, hanem végig külön-külön. Tornóczky Anita: És az, hogy Tamásék dalát az elején nem hallottátok, az nem azt jelenti, hogy előtte ti nem hallottátok ezt a dalt? Benkó László: Hát persze. Az élő adásnak az az egyetlen előnye és megbízhatósága, hogy ami ott történik, azt kell pontozni. Kétszer nem lehet egyformán eljátszani a dalt. az én mikrofonom sem szólt. Knapik Tamás: De Laci, épp ez volt a baja a versenynek. Szerintem a zsűri nem pontozhat úgy, hogyha nem hallja a refrénig, akkor azt mondja, hogy úgy kell mint ahogy egy másik csatornán történt egy hasonló versenyben, hogy akkor jássza el újra. Én ezért voltam felháborodva, mert Tibi szegény hősiesen végigénekelte úgy a dalt, hogy nem hallotta saját magát. Ebből a közönség semmit nem vett észre csak annyit, hogy ott áll egy szegény csávó és ott áll mögötte zenekar ami nagy bajban van, de tényleg megoldotta a feladatot, de úgy, hogy nem hallod magadat... Papp Gergely (riporter): Laci, jövőre vállalod? Benkő László: Én nem vagyok hajlandó lemondani azokról az alapelvekről, amit évtizedek óta csinálunk, egy szakmát felépítettünk. És kötelező, hogy annak a kontinuitása továbbmenjen. Semmi olyan nem volt, ami szakmailag kifogásolható lett volna az ítéletekben. (A következtetéseket levonva mind a közönségnek, mind a zsűri tagjainak vitathatatlanul tetszett Csézy produkciója, a stúdióbeszélgetésben résztvevők sem vitatták győzelmét, így pontot tehetünk az ügy végére – a szerk.) |