Szakértők a blokkszavazásról, magyar szempontból
Tudósító: Klész Imre
Forrás: reggel.hu
2007.05.29.

A reggel.hu-n megjelent egy cikk "Mit esznek rajtunk a skandinávok?" címmel. A cikk írója megkérdezett egy etnográfus és néprajzkutatót, egy geológust és egy szociológust arról, hogy miként vélekedhetnek rólunk más európai, vagy Eurovízión résztvevő országok, kiktől kaphatunk „baráti” pontokat.

Bali János, az ELTE Néprajzi Intézetének etnográfusa és néprajzkutatója szerint a nemzetek közti kötődéseknek vagy elutasításoknak többféle magyarázatuk is lehet. „Sokat számít a közös történelmi múlt – jelentette ki. – A németek például sohasem felejtik el nekünk, hogy Magyarország nyitotta meg először a határokat az NDK-s menekültek előtt. A 150 éves együttélés következményeként a törökök is afféle testvérnépként kezelik a magyarokat. Más kérdés, hogy most nem szavaztak ránk, mert valószínűleg a voksaikat azoknak az államoknak – Bulgáriának, Macedóniának, Boszniának és Montenegrónak – adták, ahová még erősebb érzelmi szálakkal kötődnek.”

Az etnográfus szakember szerint a népek közti viszonyban a sztereotípiák is meghatározóak: az osztrákok szemében mi még mindig ostorpattogtatós „vadkeletiek” vagyunk, s ez taszíthatja az ő pedáns természetüket. „Másfelől az egyszerűsítő és tipizáló látásmód eredményezhette, hogy az északi nemzetek viszont a szívükbe zártak minket – mondta Bali János. – Számukra mi testesítjük meg Kelet-Európa báját, hisz nem vagyunk nyugatiak, de nem tartozunk a Balkánhoz sem. Ráadásul Svédországban jelentős számú magyar kolónia él, akik révén szintén szimpatikusak lehetünk.”

Szimpátia vagy ellenszenv természetesen a népek közti személyes érintkezések tapasztalatából is kialakulhat. Sajnos Bécsben még mindig élénken emlékeznek a Gorenje-időszakra, amikor a Mariahilfestrassén magyarul volt kiírva, hogy „ne lopj”, de a közelmúltbeli élmények is magyarázhatják, miért nem rajonganak értünk a sógorok. Juhász Árpád világjáró geológus az osztrák Alpokbeli magyar síelőket hozta fel példának. „Sajnos a magyar turisták viselkedése sokszor irritáló – jelentette ki. – Gyakran megfigyeltem, hogy a honfitársaink miként tolakodnak a sífelvonónál, s bár a beszédünket a helyiek nem értik, a mindenkit lenéző hanglejtés, a pökhendi tónus a szöveg ismerete nélkül is árulkodó. Bevallom, többször előfordult már, hogy odakint nem akartam magyarul megszólalni, mert szégyelltem volna, ha engem is ebbe a csoportba sorolnak.”

Azt a geológus is megerősítette, hogy a skandinávok kedvelnek minket. Pedig sokat tettünk azért, hogy ne így legyen. Sokáig például lenéztük a finneket, a két háború között ők voltak számunkra a „szegény rokon”. Ma sem erőltetjük túlságosan a velük való kapcsolatápolást, pedig a finnek rajonganak értünk. Hasonló a helyzet a lengyelekkel is. Velük a múltban ugyan nagyon jó volt a viszonyunk, ám ez az érzelmi kötelék mára eléggé elvékonyodott. Juhász Árpád szerint ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a magyarok számára azok a népek, amelyekhez nem kötődik sem gazdasági, sem pedig politikai érdekünk, bekerülnek a „nem fontos” kategóriába.

Bár mindenki azt mondja, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál pontjai főként a rokon- illetve ellenszenvekről árulkodnak, az is elképzelhető, hogy az ezzel kapcsolatos fejtegetések egy része csupán ködszurkálás. A vetélkedőn kapott szavazatok ugyanis nem egy-egy nemzet kollektív véleményét közvetítették, hanem csak azokét, akiknek van telefonjuk és érdekli őket a könnyűzene. Sik Endre, a Tárki szociológusa szerint az is elképzelhető, hogy bizonyos esetekben minket mások ellenében jelöltek szimpatikusnak. „Lehet, hogy néhány országban nem is ránk, hanem inkább valakik ellen szavaztak – mondta a szakember. – Vagyis nem az volt a szempont, hogy nekünk adjanak pontokat, hanem hogy bizonyos országoknak ne. Abba a hibába sem szabad beleesni, hogy a nulla pontot az ellenszenv jeleként értékeljük, hisz elképzelhető, hogy az adott nemzet mindössze közömbös irántunk.”